Az ágazati képzőközpontok várható hatásai

Az ÁKK mint duális képzés megvalósításában részt vevő szervezetek létrehozási lehetőségeinek hatása a szakképzésre

Ébl Zsuzsa |2022. 08. 10.|eblzsuzsa@ratiomuhely.hu

Absztrakt

A szakképzés társadalomtudományi, valamint mikro- és makrogazdasági szempontból is rendkívül fontos terület hazánkban, részben ennek betudhatóan pedig az elmúlt évtized egyik legtöbb változást megélt szakpolitikai területe is egyben. A kormány egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a hazai szakképzés megfeleljen a magyarországi és a globális ipar által támasztott, szüntelenül növekvő elvárásoknak. Ennek érdekében számos engedményt tett és tesz a duális képzésben részt vevő vállalatok számára, folyamatosan tágítva a teret a már a rendszerben lévők és az újonnan csatlakozók előtt. A szakképzés alakítása, hatékonyságának növelése mögött tehát erős kormányzati szándék áll. Ennek feltétlenül üdvözlendő megnyilvánulása, hogy jogszabályi szinten is megteremtették a képzésben részt vevő piaci szereplők együttműködésének, az ágazati képzőközpontok létrehozásának lehetőségét. Ez kétségkívül sok új céget vonz majd be a rendszerbe, és csökkenteni fogja a kilépők számát is.

Mindemellett tény, hogy a hazai alsó középfokú szakképzés problémáinak túlnyomó többsége a szakképzésen kívül álló okokra vezethető vissza, a szakképzésnek ezekre nincsen hatása, a begyűrűző problémákat megoldani nem, legfeljebb enyhíteni képes. A szakképzés előtt álló legnagyobb kihívás véleményünk szerint az, hogy más szakpolitikai területekkel összhangban a terület alapproblémáit, a képzésbe belépő tanulók rossz szociális helyzetét és súlyos tudásbeli elmaradását csökkentse.

Kulcsszavak: duális szakképzés, ágazati képzőközpont, ipar 4.0, a szakképzés átalakítása, versenyképesség

Bevezetés

Az utóbbi évtizedekben hazánkban rendkívül összetett gazdasági és társadalmi folyamatok hatására súlyos problémává vált a szakképzett munkaerő volumenének csökkenése, ami mára egyes szakmacsoportokban munkaerőhiányhoz vezetett. A szakképzés átalakítása a 2011. évi CLXXXVII., szakképzést szabályozó törvény hatályba lépése óta folyamatosan zajlik annak érdekében, hogy megfelelő létszámú, a piaci igényekhez igazodó szaktudással rendelkező munkavállalói tömeg termelődön ki, ez a folyamat azonban a társadalmi problémáknak a középfokú szakképzésben való egyre hangsúlyosabb megjelenése és más tényezők miatt egyelőre nem minden ponton hozta el a kívánt eredményt (vö: Szilágyi 2018).

2019-ben a LXXX., szakképzést szabályozó törvénnyel elindult a szakképzés teljes megújítása. A képzőközpontok létrehozásának lehetősége tágabb teret adhat a duális szakképzésben részt vevő tanulók és képzőhelyek számának növekedéséhez és az egyes képzések színvonalának emeléséhez annak érdekében, hogy mind a tanulók, mind a cégek, mind pedig a hazai gazdaság sikerrel feleljen meg az ipar rohamos globális fejlődése által támasztott elvárásoknak. Ennek megfelelően hazánkban „szakmai oktatás és szakmai képzés csak az lehet, ami közvetlen összefüggésben áll a munkaerőpiac elvárásaival.” (Kaibás 2022:19)

Az ágazati képzőközpontok létrehozásával azok a vállalkozások is bekapcsolódhatnak a duális képzésbe, amelyek – ezközökkel való ellátottságuk korlátai miatt – az adott szakmának csak egy részét tudják oktatni. Más cégekkel való együttműködésük nyomán biztosítottá válik, hogy a tanulók a legkorszerűbb eszközökkel és gépeken tanulhassanak, a szakképzésből korábban kiszorult, kisebb vállalatok pedig a változások nyomán hozzájutnak azokhoz az előnyökhöz, amit a képzőhellyé válás jelent: a saját munkavállalóik kinevelésének lehetőségéhez, adókedvezményekhez és az olcsó munkaerőhöz. (Vámosi 2015)

A képzőközpontok létrehozásának lehetősége társadalmi léptékben rendkívül új, az első képzőközpontok ezekben a hónapokban alakulnak, jelen tanulmányban ezért csupán arra van lehetőségünk, hogy az eddigi, a hazai alsó középfokú duális szakképzést (a továbbiakban: szakképzés, képzés), és az ezeket nyújtó szakképző iskolákat illető kutatásaink eredményei alapján kísérletet tegyünk a képzőközpontok számunkra legígéretesebb[1] fajtájának, az ágazati képzőközpontok potenciális létrejöttének előzetes hatásvizsgálatára.

A duális képzésről

A szakképzés 2011-ben megkezdett átalakítása[2] során német mintára Magyarországon is bevezették[3] a duális szakképzést. Ez az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP) meghatározása alapján olyan oktatási forma, melyben „az oktatás vagy képzés oktatási intézményben vagy képzési központban, illetve munkahelyen eltöltött időszakokat is magába foglal, a helyszín különböző időszakonként változhat.” (Horn – Varga, é.n.:1) A duális képzés az állami közép- illetve felsőfokú oktatás és a piaci szereplők együttműködése a magasabb színvonalú, a piaci igényekhez jobban igazodó képzés létrehozása érdekében. (Tóth K. 2021)

A jó minőségű duális oktatással annak minden résztvevője jól jár: a vállalatok a saját igényeik szerint képzett, értékes munkaerőt kapnak, a tanulók piacképes tudást és a biztos megélhetés lehetőségét, az állam pedig a terhek és a felelősség megosztása révén nyer a modellel. A piaci szereplők bevonása nyomán lehetőség nyílt arra, hogy egyre több középfokú képzésben részt vevő diák tanulhasson az iskolai tanműhely helyett a képzőhelyként a szakképzésbe belépő vállalatoknál kialakított tanműhelyekben. A diákok itt valós munkahelyi körülmények között sajátíthatják el a szakmájukban való helytálláshoz szükséges alapismereteket, betagozódhatnak egy valós munkahelyi környezetbe, megismerhetik a cég vállalati kultúráját, és átélhetik, hogy hasznos munkát végeznek, hiszen munkadarabjaik eladhatók. (Vö: Tóth I. 2016:39)

Az ágazati képzőközpontok virtuális vagy valós, erre kijelölt épülettel rendelkező központok.[4] Az ÁKK-k alakításának lehetősége tovább strukturálja a már meglévő hazai duális képzési rendszert. A tanulók részvételének mostantól három módja lesz lehetséges:[5]

  1. A tanuló az első évben ágazati alapképzésben részesül az iskolában, ahol a képzés gyakorlati (értsd: eszközhasználattal megismertető) részét az iskolai tanműhelyben teljesíti. A második évtől a tanuló hagyományos duális képzésben vesz részt, a gyakorlati oktatásért felelős vállalat nem része ÁKK-nak.
  2. A tanuló 9. évfolyamon ágazati alapképzésben részesül az iskolában, ahol a képzés gyakorlati (értsd: eszközhasználattal megismertető) részét az iskolai tanműhelyben teljesíti. A tanuló a második évtől a tanulmányai végéig ÁKK-ban tanul, a tanuló duális képzését teljes mértékben az ÁKK végzi.
  3. A tanuló 9. évfolyamon ágazati alapképzésben részesül az iskolában, ahol a képzés gyakorlati (értsd: eszközhasználattal megismertető) részét az iskolai tanműhelyben teljesíti. A tanuló a 10. évfolyamon ÁKK-ban gyakorlati alapképzés keretében tanulja a gyakorlati ismereteket, a 11. évfolyamra pedig hagyományos duális képzésbe kerül át.

A fenti lehetőségeket – legalábbis a jogalkotás szintjén – tovább bontja az a helyzet, ha egy vállalatnak saját iskolája van, mint például az ISD Dunaferrnek. Ilyenkor a tanuló de facto a cég tanműhelyét használja iskolai tanműhelyként.

Jogszabályi háttér

A hazai szakképzés a Kulturális és Innovációs Minisztériumon belül az innovációért, felsőoktatásért, szakképzésért és vállalkozásfejlesztésért felelős államtitkár hatáskörébe[6] tartozik,[7] szabályozásának alapját a 2020 január 1-jén hatályba lépett 2019. évi LXXX. szakképzési törvény (Szkt.)  és a 12/2020. (II. 7.) Korm. rendelet a szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról[8] nevű jogszabály alkotja. A hazai szakképzési szabályozás célja a tudásalapú társadalom erősítése, a kimenetszabályozott szakképzési rendszer megteremtése és a versenyképesség hosszú távú biztosítása.[9] (Kaibás 2022:11) A fentiekkel a szakképzés lényegében kikerül a köznevelési törvény alól, annak rendelkezéseit csupán köznevelési alapfeladat-ellátása vonatkozásában alkalmazza.

A szakképzésen belül lehetőség van a szakmai oktatásban vagy a szakmai képzésben való részvételre. A szakmai oktatás közismereti oktatást, ágazati alapoktatást és szakirányú oktatást foglal magában.  A szakmai oktatás keretében a tanulók az Szkt. értelmében 9. évfolyamon[10] ágazati alapképzésben vesznek részt, melyet ágazati alapvizsga zár le a képzési és kimeneti követelményekben (KKK) foglaltak szerint. Az ágazati alapvizsga a KKK-ban fogalt esetekben munkakör betöltésére való alkalmasság igazolását is jelenti egyben.  A szakirányú oktatás[11] végén a tanuló akkreditált vizsgaközpontban szakmai vizsgát tesz, mellyel szakmát vagy részszakmát szerez a KKK-ban foglalt követelmények teljesítése alapján. A szakma, azaz a középfokú végzettség és államilag elismert szakképzzettség megszerzését oklevél / szakmai bizonyítvány tanúsítja. A részszakma, azaz alapfokú végzettség és államilag elismert szakképesítés megszerzését szakmai bizonyítvány igazolja. (Kaibás 2022:19)

Szakmai képzés felnőttképzési jogviszonyban folytatható.[12] Ennek végén a tanuló képesítő vizsgát tesz, mellyel szakképesítést szerez. Ennek manifesztuma a képesítő bizonyítvány, mely államilag elismert szakképesítést igazol a végzettségi szint megnevezése nélkül.

A képzőközpontok nem csak szakirányú oktatást végezhetnek, hanem felnőttképzést és vállalati képzési szolgáltatást is nyújthatnak, valamint képzéseket szervezhetnek és termelőtevénységet is folytathatnak.

A képzőközpontoknak három típusa van: az ágazati képzőközpont, a tudásközpont és a vállalati képzőközpont. Az ágazati képzőközpontok (ÁKK) létrejötte kiterjeszti a gazdálkodó szervezetek duális szakképzésben való részételének lehetőségeit. ÁKK-t létrehozva ugyanis azok a cégek is bekapcsolódhatnak a szakképzésbe, amelyeknél eddig önállóan nem voltak meg az ehhez szükséges feltételek, egy másik gazdálkodó szervezettel együttműködve azonban már megfelelnek a törvény előírásainak.

Az ágazati képzőközpont minden esetben nonprofit gazdasági társaság. Az ágazati képzőközpont minőséget a gazdasági társaság kérelmére a cégbíróság állapítja meg. A gazdasági társaság az ágazati képzőközponti szervezeti minőséget cégnevében feltüntetheti. (IKK 2021)

Tagok tekintetében az alábbi esetek egyikének kell teljesülnie:[13]

  1. eset: legalább négy mikro- ill. kisvállalkozás vagy szakmai szervezet. A szakmai szervezet tulajdoni hányada legfeljebb 10% lehet.
  2. eset: legalább kettő középvállalkozás vagy nagyvállalat.
  3. eset: egy vagy több gazdálkodó szervezet és a szakképzési centrum. A szakképzési centrum tulajdoni hányada legfeljebb 60% lehet.

Az ágazati képzőközpontok létrehozásának lehetőségével a törvényalkotó szándékai szerint a legmagasabb szintű tudás átadása felé nyílik meg az út. A duális képzéssel járó adminisztrációs teher és a munkabér-fizetési kötelezettség lekerül a tulajdonosok és partnerszervezetek válláról amellett, hogy a szakképzési hozzájárulás terhére adókedvezményt érvényesíthetnek. A képzőhely az általa kiválasztott tanulókkal tanulmányi szerződést köthet. (IKK 2021:9)

Ha az ÁKK-nak tagja szakképzési centrum, akkor az ÁKK együttműködési megállapodással az ágazati alapképzésben is részt vehet. Ha az ágazati képzőközpont a szakképzési centrum részvételével valósul meg, akkor nem minősül kkv-nak, így nem vonatkozik rá a tanulói létszámkorlát. A nonprofit kft. eredményét az ágazati képzőközpontokban és a tulajdonosoknál a képzés fejlesztésére lehet fordítani. A képzőközpont a szakirányú oktatás egészét át tudja vállalni, így a lehető legmagasabb szintű adókedvezmény érvényesíthető: a szakképzési hozzájárulás terhére az ÁKK igényelheti vissza az adót. (IKK 2021)

Az ÁKK szervezetileg egy virtuális képzési hely, amely tanműhellyel rendelkezik. A tényleges képzés a korábbiakhoz hasonlóan a tulajdonosok által biztosított infrastruktúrán történik. Az ÁKK nonprofit Kft. A klaszter, azaz az ÁKK-ban részt vevő gazdasági társaságok munkaszervezete a nonprofit gazdasági társaság. A munkaszervezet felelős a képzések szervezéért a koordinációért és az adminisztrációért. A tanulókkal a szakképzési munkaszerződést is az ÁKK köti meg. (IKK 2021)

Az ÁKK a tanulóval szakképzési munkaszerződést köt. Az ÁKK a részt vevő kis- vagy középvállalkozással képzési megállapodást köt. A tanuló megismeri a kis- vagy középvállalkozás részvételi szabályokat rögzítő dokumentumát, egyebek mellett a balesetvédelem témájában. (Kaibás 2022)

Adatforrások

A tanulmány elsődleges és másodlagos forrásokra egyaránt támaszkodik. Az adatforrások között a szakirodalom és egyes releváns külső adatbázisok (KSH, Eurostat, stb.) mellett egy 2016–2018-as, a duális szakképzés tárgyában lefolytatott önálló, az EU Association for Employment and Social Innovation (EASI) és Vasas Szakszervezeti Szövetség által támogatott, VP/2015/004/0109 jelű, Improving expertise on labour relations’ impact on youth employment and employability in Central and South Eastern Europe kutatás eredményei is helyet kapnak. A hat országban megvalósult kutatás keretében Magyarországon 10 interjú és 5 fókuszcsoportos felvétel készült. Az egyes országok kutatói a projekt során ugyanarra jutottak: az alsó középfokú duális képzésben tapasztalható problémák jelentős része közvetlenül vagy közvetve a tanulók rossz szociális helyzetéből és motivációjuk hiányából vezethető le.

A fenti projekt eredményeire 2017–2018-ban ráépült, Szegénység és motiváció a hazai alsó középfokú duális szakképzésben részt vevők körében című, egyéni kutatásban készült további 54 interjú és 10 fókuszcsoport eredményei szintén rendelkezésünkre állnak.

Végül pedig megemlítendő a Vasas Szakszervezeti Szövetség 2019–2020-as, GINOP 5.3.5-18 „Munkaerő-piaci alkalmazkodóképesség fejlesztését célzó tematikus projektek megvalósításának támogatása” keretében megvalósult kutatás és pilot projekt, melynek keretében 10 iskolában 125 diáknak tartottunk rendhagyó osztályfőnöki órákat, mintegy 30 vállalat képviselőinek online érzékenyítő tréningeket,[14] és a projekt minden szereplőjének online workshopokat.[15]

SWOT-analízis: az ágazati képzőközpontok potenciális erősségei, gyengeségei, veszélyei és a bennük rejlő lehetőségek

Erősségek

Erős kormányzati akarat

2010-től a hazai foglalkoztatás mennyiségi és minőségi mutatói folyamatosan javuló tendenciát mutatnak, és európai összevetésben is jók (Artner 2020:16, 5). A keresztény konzervatív kormány számos helyen megfogalmazott szándéka, hogy hazánk a teljes foglalkoztatás közelébe kerüljön. Ennek egyik instrumentuma a leendő munkaerő képzése. Az elmúlt évtized területet érintő változásainak volumene és iránya alapján erős kormányzati akarat rajzolódik ki a mögött, hogy a szakképzés hatékonyabbá és jobb minőségűvé váljon, illetve a lehető legtöbb szereplő előtt nyissa meg a részvétel lehetőségét.[16] A rendszer ilyen szempontból rendkívül stabil, a jövője kiszámítható: amíg a jelenlegi erőtér határozza meg az ország fejlődési irányait, a szakképzésre mindig kiemelt figyelem jut majd. A kiszámíthatóság megnyugtató lehet és egyben komoly vonzerő jelenthet a fejlesztései során hosszú megtérülési idejű beruházásokat igénylő gépipar és járműgyártás számára.

A külföldi befektetők szintén könnyebben számolhatnak Magyarországgal egy olyan szakképzési rendszert látván, ami hosszú távon biztosítja számukra a jól képzett – régiós szinten is olcsó – munkaerőt. (Vö: Artner 2020:3)

Anyagi előnyök

A vállalatok oldalán minden korábbinál nagyobb anyagi előny realizálható a z ÁKK-k létrejötte nyomán. A lehető legnagyobb mértékű adókedvezmény mellett az új modellben a tanuló teljesen bevonható a termelésbe. A tanuló munkabérét és a foglalkoztatásából eredő többletköltségek túlnyomó többségét a munkáltató leírhatja az adójából.

A képzés a tanulók számára is jelentős anyagi előnnyel jár: a tanulók munkabére 100 és 170 ezer forint között van a szakmacsoporttól, az évfolyamtól és a tanulmányi eredménytől függően. Ez az összeg várhatóan nem csak a szegénységben vagy mélyszegénységben élő tanulókat vonzza a pályára, hanem az alsó-középosztálybeli fiatalokat is. Az anyagi előnyök nyomán megnőhet az igény az alsó középfokú duális szakképzésre, így bővülhet a képzésben részt venni kívánó vállalatok és tanulók köre.

A piaci szereplők érdekei jobban érvényesülnek

Az ágazati képzőközpontot alkotó cégek a képzés során teljes mértékben érvényesíthetik a leendő munkaerő tudására vonatkozó igényeiket, azaz olyan tudást adhatnak át a tanulóknak, amit azok a munkába állás pillanatában azonnal hasznosítani tudnak. A modell nagyban megkönnyíti a vállalatok számára a tervezést, hiszen a megvásárolt gépeikre és technológiájukra szinte biztosan lesz hozzáértő munkaerő. Az egyén ezzel – legalábbis – rövidtávon biztonságos jövőt tudhat maga előtt, makroszinten pedig – szintén rövidtávon – csökkenthető az ún. frikciós, vagy súrlódásos munkanélküliség.[17]

Az erőforrások összeadódnak

Az ÁKK-k létrejöttével az azokban részt vevő vállalatok és más aktorok humán erőforrása, gépesítettsége, tapasztalatai összeadódnak, így a lehető legmagasabb szintű tudást képesek átadni a tanulóknak. Az olyan – mind gépesítettségben, mind ismeretek tekintetében – összetett területek képviselőitől, mint például a gépipar és járműgyártás, nem várható el, hogy a szakmaterületen aktuálisan elérhető teljes tudásanyagot képesek legyenek átadni a tanulóiknak. Többségük erre sem infrastrukturális értelemben, sem pedig humánerőforrás tekintetében nincs felkészülve, együttesen azonban a szakmai ismeretek nagyobb területét képesek lefedni.[18]

Az elméleti és gyakorlati ismeretek hatékonyabb összekapcsolása

A korábbi modellekben általános problémaként jelentkezett, hogy a tanulók elméleti és gyakorlati képzése nem párhuzamosan, a képzést nyújtó aktorok állandó kommunikációja mellett valósult meg. Gyakran előfordult, hogy egyes gyakorlati fogások kivitelezéséhez hiányoztak az elméleti ismeretek, így a tanulók nem értették pontosan, hogy a munkafolyamatban mi miért történik, és miért van jelentősége az egyes feladatok pontos sorrendjének. Arra is bőven akad példa, hogy az alapos elméleti ismeretátadáshoz hosszú ideig nem kapcsolódik gyakorlati munka, így a megszerzett tudás hasznosítatlan marad, mire pedig oda kerül a sor, a vonatkozó tudás már megkopott és ismételni kell(ene). A szakképzésbe döntően olyan tanulók jelentkeznek, akiknek nehézségei vannak az önálló tanulást, elmélyedést, elvont gondolkodást igénylő ismeretek elsajátításában, így a gyakorlati oktatás, szemléltetés, a hasznosíthatóság lehetőleg azonnali bemutatása létfontosságú számukra. Az ÁKK-k létrejöttével az elméleti és gyakorlati ismeretek összehangolása szükségképp megtörténik.

A felelősség megoszlása

Az ÁKK-kban az erőforrások mellett a felelősség is megoszlik, ez pedig komoly vonzerőt jelenthet a csatlakozni kívánó gazdasági társaságoknak. A GINOP 5.3.5-18 „Munkaerő-piaci alkalmazkodóképesség fejlesztését célzó tematikus projektek megvalósításának támogatása” című, mintegy 30 vállalatot bevonó kutatásunk és képzésünk eredményei azt mutatják, hogy a vállalatok képviselői határozottan igénylik azokat a lehetőségeket, platformokat, fórumokat, melyeken az őket álalánosan érintő problémákról beszélhetnek. A beszélgetések után a cégek vezetői, munkatársai gyakran arról számoltak be, hogy megnyugtató, egyszersmind megerősítő is volt számukra, hogy nem egyedül ők küzdenek egy-egy, a tanulókat vagy a képzési struktúrát érintő problémával. Voltak olyanok is, akik szemléletbeli változásról számoltak be, melyhez a csoportok vegyes összetétele is hozzájárult (ahogy várhatóan az ÁKK-kban is jellemzően vegyes csoportok alakulnak majd ki).

Gyengeségek

Az új modell nem reflektál a szociális problémákra

Az ÁKK-k létrejötte természetesen nem old meg egy sor olyan generális problémát, melyek az alsó középfokú szakképzést – illetve általában a szakképző iskolák működését – alapjaiban veszélyeztetik. Ismert, hogy ezekben az intézményekben felülreprezentáltak a szegénységből, mélyszegénységből érkező, szocializációs hátrányokkal küzdő, motiválatlan diákok. (Makó et al. 2016, Hajdu et al. 2014)

Az[19] adminisztrációs teher és az esetenként alacsony megtérülés (finanszírozási nehézségek) mellett ez a problémahalmaz az, amit a tulajdonosok és vezetők szeretnének a vállalatuk kapuján kívül tartani. Ugyanemiatt sokan egyáltalán nem tervezik cégüknek az alsó középfokú duális szakképzésbe való becsatlakozását, vagy ha mégis, nagyon szigorú felvételi protokollokat vezetnek be a legígéretesebb tanulók lefölözésére, épp azokat zárva ki a cég által potenciálisan nyújtható, jó minősőségű képzésből, akiknek a szegénységből való kitöréshez arra a legnagyobb szüksége lenne.

Az új modell nem reflektál az alapvető készségek hiányára

A diákok többsége komoly tanulási nehézségekkel érkezik a szakképzésbe, sokan közülük alapvető írás-olvasási és számolási ismeretekkel sem rendelkeznek. A problémát az érintett diákok oktatóinak szavai világítják meg a legjobban:

„Nem tudta, hogy mesét olvas, az ívhegesztésről olvas, vagy valami szépirodalmi mű versét olvassa. Ötödjére tudta megmondani, hogy az a három mondat valójában miről szól.” (elméleti tanár) (mester) (Ébl 2018:162)

 „Olyan diákjaim vannak, és én ledöbbenek, és nem egy ilyen van, hogy negyedórán át kell neki magyaráznom, hogy a három fele nem kettő, már almákat kell rajzolgassak a táblára. […] 16 éveseknek.” (mester) (uo.)

Várhatóan az új modell sem lesz képes kezelni a képzésbe sok iskolai kudarc után, alapvető matematikai és (értő) olvasási ismeretek nélkül belépő tanulók problémáját, mert erre az új jogszabály sem többletforrást, sem -felhatalmazást nem biztosít. A tanulók alapkészségeinek hiánya súlyosan veszélyezteti a szakképzés célját. Jelen pillanatban nem látszanak a megoldás felé tett központi lépések, az alapfokú oktatás megerősítése, a leszakadó közösségek gyermekeinek célzott, szolgáltatás-alapú támogatása.

A hazai kkv-k részben a tanulók fent részletezett problémái miatt jelenleg tömegesen lépnek ki a duális képzésből, és az új modellben elérhető akár maximális adókedvezmény, illetve a lehetséges minimumra csökkentett vállalati adminisztrációs terhek mellett is erősen kérdéses, hogy az ágazati képzőközpontok létrehozásának lehetősége megállítja, vagy akár visszafordítja a folyamatot.

Az alsó középfokú duális képzés komoly kitörési lehetőséget adhat a hazai, mélyszegénységben élő fiatalok számára, az ÁKK-k létrejötte pedig növelheti a valós munkahelyi környezethez hasonló képzési férőhelyek számát, és így a fiatalok esélyét is arra, hogy magas minőségű oktatásban részesüljenek. Ahhoz azonban, hogy meg tudják ragadni a lehetőséget, a – tipikusan – nehézségekkel terhelt iskolai karriert befutó tanulók számára fokozott – leginkább belső – motivációra és kitartásra van szükség. (Ébl 2018, Makó et al. 2016)

Lehetőségek

Az ipar 4.0 kihívásainak való jobb megfelelés

A kkv-k összefogásával olyan képzés valósítható meg, ami megfelel az ipar 4.0 által támasztott kihívásoknak. Míg egy-egy kis- vagy középvállalkozásnál adott esetben csak egy, vagy néhány olyan gép van, ami az adott szakmacsoportban a legmodernebb technikát képviseli, és amelynek ismerete elengedhetetlen a későbbi munkavállaló hosszú távú, magas hozzáadott értéket előállítani képes, versenyképes foglalkoztatásához, több vállalat együttesen már képes lehet lefedni a szakmacsoport ismeretanyagának minden szegmensét. Az ipar 4.0 kihívásainak való jobb megfelelés közelebb viszi a hazai vállalatokat ahhoz, hogy bekapcsolódhassanak a nemzetközi termelési láncokba. (Kaibás 2022:32)

A szereplők közötti kommunikáció javulása

Az ÁKK-k létrehozásának lehetőségével javulhatnak a szakképző iskolák piaci szereplőkkel való kapcsolatai. A képzésben részt vevő egyes vállalatok, aktorok közötti, a korábbi modellben megszokottnál lényegesen hatékonyabb kommunikáció elengedhetetlen ehhez. A tapasztalatok megosztása hozzájárulhat ahhoz – amennyiben erre törvényileg lehetőség nyílik – hogy a tanmenetet és a módszertant folyamatosan a változó igényekhez és a realitásokhoz igazítsák a klaszter vezetői. Az is a váltás hozadéka lehet, hogy a klaszteren keresztül a kisebb vállalatok észrevételei is eljuthatnak a döntéshozókhoz.

Több vállalat megismerésére

Míg a korábbi rendszerben a tanulók többnyire egyetlen képzési helyen töltötték ki tanulóidejüket, az ágazati képzőközpontok létrejöttével számos helyen lehetőség nyílik arra, hogy a tanulók több vállalatot is megismerjenek, így kisebb szerep jut a kezdeti szerencsének, vagy annak, hogy az adott tanuló milyen érdekérvényesítő-képességgel rendelkező családba született, azaz, hogy a szülei milyen gyakorlati helyet jártak ki számára, vagy hogy a felvételi elbeszélgetésen az adott tanuló (illetve az őt elkísérő szülő) sikeresen mutatta-e a vállalatok által keresett, a középosztályra jellemző külső megjelenés-, viselkedés-, illetve szóhasználatbeli jegyeket.

A több vállalati képzőhely akár azt is jelentheti a tanuló számára, hogy a tényleges munkába álláskor több lehetőség közül is választhat, hiszen több helyen is ismerik, illetve a képzés végére ő maga is több különböző cég vállalati kultúrájával ismerkedett meg. Ez segítheti a hozzá jobban illő cég kiválasztásában, és a vállalatok oldalán is nagyobb nyomást jelent a minőségi képzés megteremtésére. Az a képzőhely ugyanis, amelyik rossz infrastruktúrával, kiégett oktatókkal képez, illetve – egyébként érthető okokból, a cég nyereségességét féltve – nem engedi valós munkavégzés közelébe a tanulókat, a tényleges toborzáskor is hátrányba kerül: a legjobb képességű, elkötelezett fiatalok azt a céget részesítik majd előnyben, amelyiknél tényleges tudást szereztek és valódi, értékes munkakapcsolatokat alakítottak ki. Ezeknek a cégeknek a versenyképessége tovább nő majd, a képzésben kevésbé sikeresen részt vevő cégek leszakadása pedig felgyorsul.

Kevesebb holtidő, több valós munka

A duális szakképzésben, különösen alsó középfokon gyakori jelenség, hogy a képzőhelyek a képzés elvégzéséhez szükséges tudás átadása és a tanulók munkabeosztása kapcsán – különösen az általuk rosszabb képességűnek tartott tanulók esetében – az alacsonyabb hozzáadott értékű feladatokat részesítik előnyben. Ennek oka lehet, hogy összetett feladatok elvégzésére nem tartják alkalmasnak az adott tanulót, vagy a testi épségét, esetleg – az egyébként termelésre is használt – gépeiket féltik, de jelenség kialakulásában akár az oktatók lustasága és nemtörődömsége is közre játszhat. Korábbi kutatásainkban a képzés nyújtói közül sokan a sepregetés jelenségeként utaltak erre.

Ha a cégnek közvetlen érdeke fűzőik ahhoz, hogy a tanuló tényleges (szak)munkát végezzen az üzemben, akkor kisebb eséllyel bízzák majd meg a szakmáján kívül eső feladatokkal. A korábbi modellt követő képzőhelyeknél arra is akad példa, hogy a tanulók semmit nem csinálnak a gyakorlati képzés alatt:

„Találkoztam olyan tanulóval [korábbi iskolai munkája során], bejött, beszélgettünk, nagyon jó, tudta [az anyagot], [de aztán jött a] gyakorlati vizsga, be se tudta kapcsolni a gépet. Kérdeztem tőle, miért. Mondom, ez a szakmája, kint volt gyakorlaton, és mondta, hogy kint voltunk két évig gyakorlaton, csak nem engedtek a géphez, mert termelés folyt. […] Azt mondták, hogy oda le kell ülnünk, ott töltsük el a napot, amikor meg vége van, lehet elmenni. […] Nem is magáncég, hanem multinál volt.” (mester; Ébl 2018:93)

Kevesebb szénszünet

Az energiaárak 2022 nyarán Európa-szerte drámaian megugrottak. Ha a hazai köznevelési feladatokat ellátó intézmények a fenntartást veszélyeztető kiadásaik csökkentése miatt online oktatást rendelnek el, ez nem feltétlenül fogja érinteni a szakképzés keretében kvázi munkahelyi körülmények között tanulókat, így kevésbé kell tartani attól, hogy tudásban lemaradnak. Ugyanezen okból lehet, vagy lehetne mozgástér a szakképzésben egy újabb COVID-járvány esetén.

Veszélyek

Új struktúra

Mint minden új struktúra, az ÁKK-k is szembesülhetnek előre nem látott nehézségekkel. A 2019-ben meghozott törvény alapján 2022 elején alakult meg az első ÁKK,[20] ami azt jelezheti, hogy egy központ létrehozását rendkívül hosszú előkészítési folyamat, sok utánajárás és tárgyalás előzi meg.

A vendéglátóipari képzések során a tanuló termelésbe való bevonása gyorsabb és egyszerűbb, mert a munkafolyamatok többsége kevés veszélyt hordoz magában, amelyek lényegében képzettség nélkül is jól beláthatók (az éles konyhai eszközök és forró sütő ráadásul a háztartásokban is jelen vannak, a gyerekek ismerik ezek veszélyeit), a munkadarabok alapanyagai olcsók, a gépek viszonylag egyszerűen kezelhetők, a hozzá nem értés vagy figyelmetlenség nyomán potenciálisan keletkező károk volumene kisebb, mint a gépipar esetben, a tanulók által készített termékek pedig viszonylag rövid betanulás után eladhatók. Egyszerű, józan ésszel is belátható higiénés szabályok betartásával a kiszolgálásban akár már az első napon részt vehetnek a tanulók, mert az apróbb hibák elnézhetők, a vállalkozás bevételét ezek nem csökkentik, a felhasználóknál a higiénés szabályok betartása mellett a termék használatából (fogyasztásából) eredően számottevő kár nem keletkezik.

A fémipari képzésekben más a helyzet. A munkafolyamatok betanulása időigényes, a képzések többségének nagy az alapanyagigénye, az alapanyagok elképesztően drágák, a tanulás során sok az elrontott munkadarab, ráadásul a figyelmetlenül vagy ügyetlenül kivitelezett gyakorlat a tanuló, a tanuló társai és a mester testi épségét, akár életét is veszélyeztetheti. Így beszéltek erről vasipari képzésben oktatóként, vezetőként, vagy tanulóként vészt vevő személyek:

„A diákok képzésére szánt anyagok termelési hasznosulása alacsony a D-nél.” (képzésiközpont-vezető, vasipar, Ébl 2019)

„Egy termelőüzem nem biztos, hogy meg tudja magának engedni, hogy egy diákot mondjuk megbízzon azzal, hogy különböző gépeket kezeljen. Mert a termelésnél kell, hogy legyen egy minőségi követelmény. Ha valami pontatlanság kerül bele, […] akkor azért az komoly problémákat jelenthet egy olyan szintű cégnél, aki komoly beszállító bárhová. […] Akár cégről van szó, akár vállalkozóról, az embernek nagyon sokat kell küszködnie azért, hogy elismerjék és megbízzanak a munkájában. […]És akkor a gépekről nem is beszélek. Ezek a gépek több tízmillió forint értékű gépek.” (12-INT, gyakorlati tanár, vasipar, Ébl 2018)

„Én azt mondom, hogy igazából egy cégvezető nem meri megtenni, hogy egy diákra bíz egy többmilliós gépet, hogy ő egyedül dolgozzon azon. És a többi dolgozónak, akik kint vannak a cégnél, mindegyiknek megvan a feladata. Nekik nincs azzal idejük foglalkozni, hogy most ránk is nézzenek. Ez nekik talán azt mondanám, hogy teher, a dolgozók részére, amíg melléjük osztanak egy ilyen diákot.” (8A-FO/1, CNC-gépkezelő tanuló)

„Elég egy kilógó ruhadarab [klasszikusan: leszakadt zseb, pulóver/póló madzagja], hosszú haj, és már viszi is a gép. Volt olyan, nem nálunk, hogy a gyereknek bekapta a haját, félig megskalpolta.” (75-FO/1, mesterasszisztens, vasipar, Szabolcs-Szatmár-Bereg-megye)

„Sokszor mondom nekik, hogy ez nem a Windows, hogy visszakérdez, hogy biztos leszakítsam-e a kezedet. Ez leszakítja. De fel se fogják sokszor, mert egyszerűen nem.” (83-FO/1, mester, vasipar)

A felelősség megoszlása

Jelen analízisben a felelősség megoszlása az erősségek között is megjelenik. Az egyértelmű előnyök után azonban e helyütt érdemes szót ejteni a várható veszélyekről is. Valószínű, hogy az ÁKK-t alkotó gazdasági társaságok (és esetleg szakképzési centrum) között nem lesz mindig zökkenőmentes a kommunikáció. Ha ebben nehézségek vannak, az akár hiányos, esetleg zavaros ismeretátadást is eredményezhet. Nagyon fontos, hogy a klaszter tagjainak egyes tananyagrészek oktatására irányuló felelőssége tisztázott legyen, illetve az is, hogy a választott (gyakorlati, eszközhasználati, higiéniai stb.) módszertanban és elvárásokban részletekbe menően előzetesen megállapodjanak, illetve ezeket folyamatosan igazítsák együttes tapasztalatikhoz.

További aspektus, hogy ha a mindennapjaik során – jellemzően – állandó bizonytalansághoz szokott tanulók a képzőhelyükön is bizonytalansággal és következetlenséggel találkoznak, az tiszteletlenséget válthat ki belőlük, csökkentheti a képzőhelybe (és személyesen az oktatójukba) vetett bizalmukat, összességében pedig hozzájárulhat motivációjuk elvesztéséhez.

Újabb munkahely, újabb bizonyítási kényszer

A témában eddig folytatott kutatásaink alapján az alsó középfokú duális képzésben részt vevő tanulók egyik leggyakrabban említett panasza, hogy a képzőhelyen lenézik őket, tiszteletlenül bánnak velük az oktatók. Ennek egyik összetevője lehet, hogy a saját közegében – különösen a roma közösségekben – pénzkeresőként már felnőttnek számító fiatalt a – szinte minden esetben középosztálybeli – mester annak kezeli, aminek az ő közegében az életkora alapján illik: gyereknek. További összetevője, hogy a Z generáció tagjai gyökeresen máshogy tanulnak és kommunikálnak, mint a mestereik generációja, a tekintélyelvűséget nehezebben viselik, figyelmüket lényegesen nehezebb lekötni, mint a 2000 előtt születettekét.

A roma tanulókkal szemben általában megnyilvánuló tudatos vagy tudattalan előítéletesség nagyban megnehezíti az érintett diákok iskolai és képzőhelyi beilleszkedését, különösen akkor, ha messziről bejáró diákról van szó, aki az új közegben korábbról senkit sem ismer.

A több képzési helynek az előnyök mellett a fentiek nyomán hátrányai is lehetnek: egy tanuló adott esetben az egyik helyen már elfogadtatta magát, munkájával és odafigyelésével már kivívta a tiszteletet, az új helyen azonban elölről kell kezdenie az egészet, elviselve, hogy kora, külseje, illetve származása miatt újra előítéletekkel szembesül majd, melyek – adott esetben akaratlan és az oktató számára észrevétlen – megnyilvásulásait le kell nyelnie.

Változások a bejárásban

Talán nem az új modell legnagyobb veszélyei közé tartozik, de érdemes megemlíteni, hogy a tanoncképzésben részt vevő, a képzőhelytől távol lakó diákok többsége – különösen a kis- és/vagy zsákfalvakban élők – számára anyagilag és fizikailag is rendkívül megterhelő az ingázás. Ha a képzési időt több helyen tölti a diák, akkor a megszokott kelési és utazási rutinján időről időre változtatnia kell, ami megterhelő egy fiatal szervezet számára. Hozzá kell azonban tenni, hogy az iskolai és a képzőhelyi kezdés ideje egyébként is szinte minden esetben eltérő, tehát a tanulók többsége jelenleg is rendkívül kiegyensúlyozatlan időbeosztással él. Az iskolai, képzőhelyi feladatok után esténként, éjszakánként sokuk ráadásul – feketén – munkát is vállal, a változó helyszínek ebben is további nehézséget jelenthetnek a fiatalok számára.

A képzésben tömegesen jelen lévő, motivációs deficittel küzdő tanulók számára minden a tanulás során eléjük kerülő nehézség a potenciális lemorzsolódás újabb veszélyforrása. A korai iskolaelhagyás az alsó középfokú oktatásban a legnagyobb arányú hazánkban, ráadásul a jelenség különösen a fejlettégben az átlagtól elmaradó járásokat érinti. (Horváth et al. 2022)

Megélhetési képzőhelyek, rosszul motivált tanulók

A szakképzésben felülreprezentáltak a hátrányos helyzetű, tanulási nehézségekkel küzdő, önbizalomhiányos, viselkedészavaros és „problémás” fiatalok, akik családjukban adott esetben nem látnak követésre érdemes, megfelelő példaképet, és akik társaiknál több odafigyelést, megértést igényelnek. A jelentős anyagi előnyök azokat a piaci szereplőket is a képzés felé terelhetik, amelyeknek nincs meg a képzés emberi oldalához szükséges, a tanulók irányában elkötelezett, kellően empatikus és motivált szakembergárdája. Sok fiatal számára a szakképzés jelenti a kilátástalanságból való kitörés egyetlen valós lehetőségét. Ha a munkaerőpiaccal való első találkozásuk egy-egy alkalmatlan képzőhely kiégett oktatóin keresztül történik meg, azzal a szakképzési rendszer tanulókat, az ipar pedig munkaerőt veszíthet.

Érdemes szót ejteni arról is, hogy a szakképzésbe áramló állami források nem csak a vállalatokat, hanem magukat a diákokat is rossz irányból motiválhatják. A magas tanulói bérek a szakképzésbe vonzhatják azokat a tanulókat is, akik nem valók az általuk választott pályára, vagy egyáltalán nem vágynak az adott szakmára, és a tanulói bér nélkül soha nem választanák azt. Esetleg – segítő szándékkal vagy hozzá nem értésből – pedagógusaik jelentkeztethetik őket bizonyos, erősen támogatatott szakmákra, így lényegében borítékolható a csalódás mind a tanuló, mind pedig a képzőhelyek oldalán. A pénz tehát rossz motivációs eszköz is lehet amellett, hogy felbecsülhetetlen segítség azon diákoknak és családjaiknak, akik a szegénységből való kitörés lehetőségét látják a jó minőségű szakképzésben.

Röghöz kötés

Az Erősségek között említett számos előnye mellett komoly veszélyeket is rejthet magában az, ha a képzés struktúrájának kialakításában a korábbinál jobban érvényesülhetnek a piaci szereplők érdekei. Könnyen előállhat ugyanis az a helyzet, hogy a tanuló csak az ÁKK vállalatai által biztosított gépek és technológiák kapcsán rendelkezik majd mélyreható ismeretekkel, a szakmájához tartozó, de más módszert alkalmazó technológiák kapcsán nem. Ez azt eredményezheti, hogy a fiatal munkavállaló lényegében kénytelen az őt kiképző vállalatok valamelyikénél[21] elhelyezkedni, ezzel pedig – lévén, hogy a vezetőit nem fenyegeti az a veszély, hogy kilép – hátrányba kerül a bértárgyalások és a munkaidőbeosztás során.

Betanított munka

A tanulók valós munkakörnyezetben való oktatása egyértelműen a duális szakképzés előnyei közé sorolható, az eladható munkadarabok készítésének élménye pedig kétségkívül növeli a tanulók önbizalmát, saját értékükbe vetett hitüket. Félő azonban, hogy a diákok termelésbe való gyors bevonása kitűnő lehetőséget jelent majd egyes cégek számára, hogy a termelésüket a tanulók munkaereje által ténylegesen növeljék. A lényegében képzetlen, potenciálisan gyenge fizikumú munkaerővel pedig valószínűleg csak alacsony hozzáadott értékű, monoton, tanulásra már középtávon is alkalmatlan munkákat lehet majd végeztetni. Ez akár az érintett fiatalok lemorzsolódásához, pályaelhagyásához is vezethet.

A tanulók tudatosságára és előrelátására nem feltétlenül lehet számítani ezzel kapcsolatban, mert közülük letöbben valószínűleg a biztonságot fogják látni abban, ha egy már ismert gép működtetésével kereshetnek pénzt. A szakképzésben nagyon sok olyan tanuló fordul meg, aki az iskolában korábban kudarcot kudarcra halmozott, emiatt pedig alacsony az önbizalma. Ha nem kell lehagynia a komfortzónáját, és a megélhetés érdekében új technológiákat lesajátítania, annak a többségük örülni fog, mire pedig rájön, hogy a munkavégzése hosszú távon ezzel a stratégiával nem garantált, addigra jóval kevésbé lesz képes új tudásanyag elsajátítására.

A figyelem elvesztése

Félő, hogy a napi termelésbe való betagozódás során a fiatalok elveszítik azt a személyes figyelmet, vagy annak egy részét, amit a korábbi, tanműhelyes modellben esetleg jobban megkaptak az oktatók, mesterek révén, és amire pedig óriási szükségük lenne. Az alsó középfokú szakképzésbe belépő, többségében „problémás” hátterű fiatalok a korosztályukra (és generációjukra) egyébként is jellemző nehézségek mellett számos olyan kihívással küzdenek, amelyek egyenként is alkalmasak lennének arra, hogy komolyan veszélyeztessék munkahelyi sikerességüket, összeadódva pedig nagy arányú lemorzsolódáshoz vezetnek. A korai iskolaelhagyás megelőzésére gyakran elég, vagy elég lenne egy-egy olyan személy, akihez a tanulók a képzőhelyen vagy az iskolában a problémáikkal fordulhatnak. A gyakorlat több helyszínen való teljesítése szintén magában hordozza ezt a veszélyt: ha a tanuló az egyik helyen már jó kapcsolatot épített ki valakivel, a képzés helyszínének megváltozásával sokat veszíthet.

Belső verseny

Létrejöhet az a munkavállalói és érdekképviseleti szempontból rendkívül kedvező, de a munkaadók számára kellemetlen helyzet, hogy az ÁKK-t alkotó vállalatok egymással vetélkednek majd a gépeikre és technológiájukra kiképzett munkaerőért. Közülük valószínűleg a jobb infrastruktúrával rendelkező és/vagy magasabb bért kínáló, tőkeerősebb cég fölözi majd le a jobban teljesítő, (általában, de nem szükségszerűen) jobb szocializációs közegből érkező munkavállalókat. Az egyébként is alacsonyabb munkaerő-piaci potenciállal rendelkező (általában, de nem szükségszerűen) rosszabb szocializációs közegből érkező munkavállalókat pedig a kevésbé sikeres cégek szívják majd fel. A lefölözés jelensége mindazonáltal az ÁKK-k nélkül is kikerülhetetlenül jelen van a munkaerőpiacon, a központok létrejöttével esetleg csak hangsúlyosabbá válhat.

A képzésre alkalmatlan diákok

Végül pedig a veszélyek között érdemes megemlíteni, hogy az új modell sem képes javítani az alsó középfokú duális képzésbe kerülők általános mentális és fizikai alkalmasságán, mert arra semmilyen módszertan mentén nem lehet ráhatása. A sok esetben frusztrált, kialvatlan, viselkedészavaros, esetleg súlyosabb, kezeletlen mentális betegséggel küzdő fiatalok – különösen a gépipari szakmákban – komoly problémát jelenthetnek az üzemi környezetben.

A gyenge fizikum szintén olyan tényező, amire a képzésnek nincs és nem is lehet ráhatása. A fizikai állóképesség a sok mozgással járó szabadidős tevékenység és sport révén fejleszthető, de a jelenleg szakképzésben részt vevő generációra a videojátékok jelenlegi elterjedtsége mellett a fejlesztő fizikai aktivitás egyre kevésbé jellemző. Egy gépipari vállalkozás művezetője így beszélt erről:

„Ezek olyan gyengék, a szél elfújja őket. Az egyik 40 kiló, a másik meg 90. 15 évesen. Ránézel ezekre a 15, 16, 18 éves fiúkra és se keze, se lába! Rossz rájuk nézni! […] Ha odébb kell tenni 30 kilós vasdarabot, azt nem bírják kézzel. […] Na most ha fizikálisan nem terhelhetők, szellemileg olyanok, amilyenek, akkor hova fognak jutni? […] Van nálunk a lovardában egy 12 éves kislány, az hármat-négyet biztos megverne közülük egymás után. – Meg folyton betegek. Mindnek folyik az orra, szipognak, látom rajta, hogy nincs jól, így jönnek be sorra.” (művezető, mester) (Ébl 2018:173)

A képzésre fizikai és/vagy mentális tekintetben alkalmatlan diákok növelhetik a lemorzsolódók arányát és fokozhatják a kiégés ütemét a képzőhelyek alkalmazottai között is, összességében pedig megroppanthatják a (potenciális) képzőhelyek duális szakképzésbe vetett bizalmát.

Összefoglalás és javaslatok

Azzal, hogy a 2019. évi LXXX. törvény megteremtette az ágazati képzőközpontok létrehozásának lehetőségét, a döntéshozók tovább tágították a teret a szakképzésbe való becsatlakozást fontolgató vállalatok előtt. Minden olyan intézkedés, ami hatékonyabbá teszi a duális szakképzést, és ezzel növeli a terület sikerességét, teljesebb és kiszámíthatóbb munkaerőpiacot eredményezve, feltétlenül üdvözlendő. A szakképzés az egyik legtöbb jogszabályi változást megélt terület hazánkban. Ez egyebek mellett annak tudható be, hogy rendkívül fontos, sok másik szférára (munkaerőpiac, gazdaság, szociális háló, belügy) kiható területről van szó. A másik ok, hogy a szakképzéshez kapcsolódó ipar (különösen a gépipar és a járműipar) rohamos fejlődésen megy keresztül, a képzendő diákok felvevőpiaca akár évről évre is drámai változásokat produkál, a jogalkotó pedig a hazai struktúra átalakításával igyekszik a lehető legszorosabban lekövetni a változásokat, új szereplőket bevonni és minden lehetséges ponton javítani a képzés színvonalát. Az ÁKK-k létrejötte várhatóan hozzájárul majd ahhoz, hogy a hazai szakképzés lépéseket tegyen az ipar 4.0 kihívásainak való eredményesebb megfee.

Számos előnye és veszélye van annak, hogy a törvényi változások nyomán az piaci szereplőknek egyre nagyobb beleszólásuk van a képzések tartalmába, vagy akár azok struktúrájába is. Kétségkívül előny, ha a tanulók olyan képzést kapnak, amellyel a képzés után akár azonnal teljes értékű munkavállalóvá válhatnak, ez – legalábbis rövid- vagy középtávon – biztosítja jövőjüket. A célirányosan képzett munkaerő azonban nagyobb eséllyel akadhat el az élethosszig tartó tanulás folyamatában, tovább- vagy átképzése több nehézséget hordoz magában, mint egy már az elejétől szélesebb tudásspektrumra fókuszáló oktatásból kikerülő munkavállalóé, így középtávon kevésbé lesz rugalmas egy esetleges munkahelyváltás kapcsán. Ez az őt röghöz kötő piaci szereplőnek előnyös, de a munkaerőkínálatra összességében ártalmas lehet. Erős garanciákra van szükség ahhoz, hogy a vállalati érdekek (olcsó munkaerő, amelyre később is biztosan lehet számítani) ne írják felül a tanulók érdekeit (alapos, a szakma minden szegmensége kiterjedő, piacképes tudás, mellyel bárhol elhelyezkedhetnek).

Nagyon fontos, hogy a tanulók a szakmájukat illetően minél alaposabb tudást szerezzenek, akár a piaci szereplők érdekeivel szembe menve is. A szakképzésben tömegesen vannak jelen korábban iskolai kudarcokat megélt, tudásban és készségekben elmaradásokat mutató tanulók. Számukra rendkívül fontos az alapok megerősítése, különösen a matematika és szövegértés terén. Erre annyi időt és erőforrást kell szánni, amennyi szükséges, mert erős alapok nélkül olyan összetett tudást igénylő szakmákat, mint – sok egyéb mellett – a villanyszerelés, az ipari gépészet, vagy az esztergályos szakma, lehetetlen úgy elsajátítani, hogy az a való életben biztonságos, önálló munkavégzést eredményezzen.

A szakképzést érintő generális problémák jelentős részét, mint a tanulók rossz szociális helyzetét, alapkészségeik és társas készségeik súlyos hiányát, motiválatlanságukat lehetetlen a szakképzés területén belül kezelni, ezért ezek – a jogszabályváltozások ellenére – érintetlenek maradnak. Kezelésükhöz számos szakmaterület együttes erőfeszítésére és anyagi lehetőségeinek bővítésére van szükség az alapfokú oktatás színvonalának emelésétől a szociális háló megerősítésén át a kistelepülések infrastruktúrájának javításáig. A tanulók családi hátteréből, tudásbeli elmaradásából és motivációs deficitjéből eredő problémák a szakképzés célját és összességében a létét veszélyeztetik.

A szakképzésért felelős döntéshozók eddig is jelentős kedvezményeket, bővülő csatlakozási lehetőségeket és egyre egyszerűbb ügyintézést biztosítottak a duális képzésben részt vevő, vagy részt venni kívánó hazai vállalatok számára, az ÁKK-k létrehozását lehetővé tevő jogszabálycsomag is a kedvezmények és lehetőségek bővítésének sorába tartozik. A jövőben feltehetően az ÁKK-k létrehozásának módja is egyszerűsödik, az adminisztráció arányának csökkenésére és a megtérülés növekedésére lehet számítani. Összességében az ÁKK-k létrehozásának lehetősége várhatóan hozzájárul majd a szakképzés minőségének javításához, és a rendszer hatékonyságának növeléséhez.

Irodalomjegyzék

Artner Annamária (2020): Munkaerőpiaci és szociális helyzet Magyarországon – Európai tükörben. In: Új Munkaügyi Szemle, I. évf. 20/1., 3–16. pp.

Ébl Zsuzsa (2019): Szegénység és motiváció a hazai alsó középfokú duális szakképzésben részt vevők körében. Doktori disszertáció, ELTE TáTK, Interdiszciplináris Társadalomkutatások Doktori Program https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/44518/ebl_zsuzsanna_doktori%20ertekezes.pdf

Hajdú Miklós – Mózer Dávid – Szabó Bence – Tóth István János (2014): Adatok a szakképzésről és a szakképzettek foglalkoztatásáról. MKIK GVI Kutatási Füzetek 2014/4. MKIK GVI, Budapest, 2014. június 17.

Horn Dániel Varga Anita Yen (é.n., 2015, vagy későbbi): Munkaalapú szakképzések nemzetközi összehasonlítása és munkaerő-piaci eredményei

Horváth, A., Mihele, M. A., Trautmann, L., & Vida, C. (2022). Szakképzés és fejlettség. Köz-Gazdaság-Review of Economic Theory and Policy, 17(2), 95-123.

Innovatív Képzéstámogató Központ (2021): Képzőközpontok – Új lehetőség a gazdálkodó szervezetek szakképzésben való részvételére. https://ikk.hu/files/Kepzokozpontok.pdf (ppt.)

Kaibás, Gábor Márk (2022): A szakképzési jogszabályok magyarázata, Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum, Budapest

KSH (2021): Oktatási Adatok (2020/2021), előzetes adatok. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/oktat/oktatas2021e/index.html (utolsó letöltés: 2020. 08. 25.)

Makó Ágnes – Hajdú Miklós – Nyírő Zsuzsa – Tóth István János (2016a): Szakiskolák, oktatás, szegénység. Egy interjús kutatás eredményei. MKIK GVI Kutatási Füzetek 2016/3.

Szabó Gábor (1997): A duális képzés rendszere és a projekt orientált képzés kapcsolata. Budapest: Kandó Kálmán Műszaki Főiskola

Szilágyi János (2018): Elveszett illúziók – Vitairat a magyar szakképzésről, Civil Közoktatási Platform, http://ckpinfo.hu/2018/01/14/elveszett-illuziok-vitairat-a-magyar-szakkepzesrol/ (utolsó letöltés: 2022. 08. 25.)

Tóth István János (2016): A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete – 2016, Budapest: MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet; https://gvi.hu/files/researches/486/szakiskola_2016_tanulok_tanulmany_160317.pdf (utolsó letöltés: 2022. augusztus 11.)

Tóth Katalin (2021): Miért előnyös a duális képzés a résztvevők számára? In: Economica XII. évf., 1–2. (2021) pp. 51–59.

Vámosi Tamás (2015): Tanoncból mesterember. Pécsi Tudományegyetem, Pécs

Zsoldos András (2016): A szakképzés története, jelenlegi helyzete és megítélése Magyarországon. Habilitációs dolgozat, Miskolci Egyetem

[1] Jelenleg mintegy 56.600 diák tanul alsó középfokú szakképzésben (szakképző iskolákban), további 7.000 fő pedig szakiskolában és készségfejlesztő iskolában. (KSH 2021)

[2] 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről

[3] Ennek természetesen hazánkban is voltak történelmi előzményei, az inas- vagy tanoncképzés már az 1922-ben megjelent. (Szabó G. 1997:27, idézi: Zsoldos 2016)

[4] Feltételezhető, hogy a jövőben megalakuló ÁKK-k többsége az előbbi felállást részesíti majd előnyben és – hacsak nem kap kiemelt projekt keretében tetemes célzott állami támogatást – nem kezd építkezésbe, hanem a már meglévő épületeit használja tovább, vagy – amennyiben még nem foglalkozott képzéssel – azokon eszközöl változtatásokat a képzésbe való belépése kapcsán.

[5] (IKK 2021)

[6] A helyettes államtitkár munkáját a miniszter közvetlenül irányítja.

[7] 1/2022 (VI. 21.) KIM utasítás alapján

[8] A tanulók képzésben való részvételére vonatkozó jogszabályokat 2020. szeptember 1-jétől kell felmenő rendszerben alkalmazni.

[9] A 2019. évi LXXX. szakképzési törvény 2020. január 1-jén, a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek 2020. február 15-én léptek hatályba.

[10] Technikumi képzésben 9. és 10. évfolyamon.

[11] Szakképző iskolában 10. és 11. évfolyamon, technikumban 11–13. évfolyamon.

[12] Ez korábban az iskolarendszeren kívüli képzés fogalma alá tartozott. (Kaibás 2022:20)

[13] IKK 2021

[14] A COVID-19 járvány miatt a projekt tevékenységeinek egy részét online térbe kellett áthelyeznünk.

[15] Összesen 13 online workshopot tartottunk a GINOP 5.3.5-18 keretében.

[16] A többféle képzési tevékenységet és termelési tevékenységet is megengedő jogszabály a magasabb szintű képzés, a stabil működés és a nagyobb eredmény irányába hat. (IKK 2021)

[17] A modell által generált problémákról a SWOT Veszélyek fejezetében esik szó.

[18] A tanulók és az iskolai oktatók a korábbi kutatásaink során többször is felvetették, hogy tanácsos lenne a gyakorlati idő több képzőhely közti felosztása. (Ld: Ébl 2018:119)

[19] A „problémás”, hiányzást hiányzásra halmozó, esetenként a hatóságok látókörébe kerülő tanulók miatti tetemes adminisztrációs teher a korábbi modellben a képzőhelyre hárult. Az új modellben – elméletben – az ÁKK átveszi majd a terhet, de a problémás szülők – és adott esetben a rendőrök – továbbra is a műhelyben fogják keresni az oktatót vagy a tanulót.

[20] Győri Villamosipari Ágazati Képzőközpont Nonprofit Kft.

[21] Vagy akár csak egy konkrét vállalatnál, hiszen ÁKK létrehozásához nem feltétlenül kell több vállalat. (IKK 2021)

PROJEKTEK, KUTATÁSOK, ELEMZÉSEK, JAVASLATOK